Balesetből termálvíz
A szokásos készülődés közben az egyik fúrómunkás, kideríthetetlen okokból, az emelőszerkezethez ment, és meghúzta a fúrókötelet indító kart. A fúrórudazat megindult lefelé, miközben a dolgozót legalább két méter magasba emelte. A munkás onnan a földre zuhant, szerencsére sérülés nélkül megúszta az esetet. A fúrószár zuhanása viszont okozott sérülést – szintén szerencséset: valószínű, hogy a fúrószár 5-7 méteres esése miatt az alapkőzeten (a fúrólyuk fenekén) olyan kőzetrepedés keletkezett, amely elősegítette a meleg víz feltörését a mélyebb rétegekből.
A történtek után nem is derült ki azonnal, milyen fontos pillanatok voltak ezek. Úgy tíz perccel később kiáltott fel valaki: „Jön a víz a lyukból!". 60-70 Celsius-fokos, gőzölgő víz tört fel, a becslések szerint 200-300 liter/perc hozammal. Aztán még jó ideig nem történt semmi, a kiáramló meleg vizet időlegesen elvezették, október 14-én pedig a részben beomlott fúrólyukat 268 méter mélységben elhelyezett cementdugóval lezárták, és a meleg víz áramlása megszűnt.
Csak évek múlva, 1958-59-ben végeztek újabb fúrásokat. Ekkor már nem olajat, hanem termálvizet keresett a megrendelő, a Megyei Vízmű Vállalat, illetve a Megyei Tanács illetékes osztálya. Nem volt olcsó vállalkozás, 500 ezer forintba került az új kút, de megérte, hiszen 485 méteren megtalálták a kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos, a kénes vizek csoportjába tartozó termálvizet, amelynek magas a szabad szénsavtartalma is. A fúrás mögött pedig már ásták is az első fürdőmedence gödrét a helybeliek – társadalmi munkában.
