Bogácson 1955. július 21-én olajkutató fúrásokat kezdtek. Az első fúrást egy 22 méter magas, Maszolaj-toronnyal végezték a község északi részén, a Cserépváralja felé vezető úttól nyugatra. (A torony a korábbi gazdájától örökölte nevét – az előző évben megszűnt Magyar Szovjet Olaj Rt. rövid, köznyelvben elterjedt megnevezése volt a Maszolaj.) Szeptember 3-án újabb fúrást kezdtek, október elején már 465 méter körül jártak. A furcsa, véletlen baleset, amelynek Bogács gyógyvizét köszönheti, október 9-én, valamivel délután 2 óra körül, a műszakváltás után történt...
Balesetből termálvíz
A szokásos készülődés közben az egyik fúrómunkás, kideríthetetlen okokból, az emelőszerkezethez ment, és meghúzta a fúrókötelet indító kart. A fúrórudazat megindult lefelé, miközben a dolgozót legalább két méter magasba emelte. A munkás onnan a földre zuhant, szerencsére sérülés nélkül megúszta az esetet. A fúrószár zuhanása viszont okozott sérülést – szintén szerencséset: valószínű, hogy a fúrószár 5-7 méteres esése miatt az alapkőzeten (a fúrólyuk fenekén) olyan kőzetrepedés keletkezett, amely elősegítette a meleg víz feltörését a mélyebb rétegekből.
A történtek után nem is derült ki azonnal, milyen fontos pillanatok voltak ezek. Úgy tíz perccel később kiáltott fel valaki: „Jön a víz a lyukból!". 60-70 Celsius-fokos, gőzölgő víz tört fel, a becslések szerint 200-300 liter/perc hozammal. Aztán még jó ideig nem történt semmi, a kiáramló meleg vizet időlegesen elvezették, október 14-én pedig a részben beomlott fúrólyukat 268 méter mélységben elhelyezett cementdugóval lezárták, és a meleg víz áramlása megszűnt.
Csak évek múlva, 1958-59-ben végeztek újabb fúrásokat. Ekkor már nem olajat, hanem termálvizet keresett a megrendelő, a Megyei Vízmű Vállalat, illetve a Megyei Tanács illetékes osztálya. Nem volt olcsó vállalkozás, 500 ezer forintba került az új kút, de megérte, hiszen 485 méteren megtalálták a kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos, a kénes vizek csoportjába tartozó termálvizet, amelynek magas a szabad szénsavtartalma is. A fúrás mögött pedig már ásták is az első fürdőmedence gödrét a helybeliek – társadalmi munkában.
Épül a fürdő
A feljegyzések szerint ennek az egyetlen medencének, pontosabban a benne lévő, jótékony hatású termálvíznek óriási vonzereje volt, nyári napokon ezernél is többen látogatták, köztük külföldi vendégek is – jöttek az NDK-ból, Nyugat-Németországból és Csehszlovákiából is. Pénz híján több mint tíz évig, az 1970-es évek elejéig kellett várni a fejlesztésekre, akkor viszont gőzerővel beindultak. Egy részüket közvetlenül élvezhette a közönség, más részük a műszaki feltételeket javítva szolgálta a fürdőzőket.
Így például 1973-ban épült az ikermedence, egy gyermekmedence, zuhanyozók, üzemi épület, 808 férőhelyes közös öltöző. Ástak egy hideg vizes kutat is. Az üzemi épületben hőközpont épült, ami a zuhanyozók fűtésére, illetve a víz melegítésére – valamint a termálvíz hűtésére szolgált. Ez tette lehetővé, hogy vezetékrendszeren jusson a víz a medencékbe, és megszüntethessék a medencetöltő vájúrendszert.
1977-ben 104 darab 3 személyes kabin, illetve kereskedelmi pavilonok épültek, de nagyobb fejlesztésekre ekkor már megint nem futotta – pedig a gyakran kitett „Megtelt" tábla volt a legfőbb bizonyítéka, hogy igény lett volna rá. 1979. január 1-jén a Borsod Megyei Vízművek Vállalat kezelésébe került a fürdő. 1982-ben két ásott kút épült részben ivóvízellátásra, részben a medencék vizének hűtésére. 1985–87 között elkészült az új szociális épület, alsó szintjén irodákkal, felső szintjén vendégszobákkal. 1987-ben pedig átadták a régóta igényelt – hőközponttal és vízforgató berendezéssel üzemelő – úszómedencét. Ugyanebben az évben fúrták a 2. számú termálkutat, ami lehetővé tette a medencék vizének kétnaponkénti cseréjét.
Az 1990-es évek elején is fejlődött a fürdő – újabb 100 kabint építettek, és mivel korlátok között, de korábban is engedélyezték a fürdő ligetes parkjában a sátorverést, elkezdték kiépíteni a Termál Kempinget: elkészült a mosogatóhely, és 20 méterenként elektromos csatlakozókat alakítottak ki. A gyógyulni vágyók igényeinek mind teljesebb kielégítése érdekében 1990-ben felépült a Thermál Szálló, illetve szolgáltatóház, valamint elkészült a lóhere vagy pillangó alakú ikermedence is.
Az igazi fordulat azonban 1993-ban állt be, amikor a fürdő kezelése a helyi önkormányzat kezébe került, és megkezdődött a fürdő minőségi fejlesztése. 1993-ban új, korszerű vendéglátó-ipari pavilonsor épült, a tetőterében szálláshelyekkel. 1997-ben bővítették a kemping területét, és faházakat állítottak fel. 1998 tavaszán két új hőközpont épült, melyek a hulladékhő hasznosításával a vízmelegítést és a fürdőépületek fűtését szolgálják.
Nagy lépések
Az 1990-es évek második felében megépült a Jurta üdülőközpont, ami azóta is számos, folyamatosan bővülő szolgáltatást kínál a családoknak, baráti társaságoknak, csoportosan érkező vendégeknek.
Kiemelkedően fontos dátum a fürdő életében 2001. A bogácsi termálkutak vizét már az induláskor – a tapasztalatokra és nem hivatalos orvosi véleményre alapozva – gyógyvíznek tekintették a vendégek. Hivatalosan azonban 2001-ben nyilvánították a termálvizet gyógyvízzé. Azóta a Thermál Szálló A épületében működő gyógyászati központban a tb-által támogatott gyógyszolgáltatásokat is igénybe vehetnek a vendégek.
2011-et nyugodtan a beruházások évének lehetne nyilvánítani. Bogácsi kőből emelt oszlopokra helyezett ívelt tetővel részlegesen lefedték a nagymedencét, új burkolatot kapott az iker- és a pillangómedence, és az utóbbi egyik félkörívű egységébe masszázselemek is kerültek. A kicsik is több „ajándékot" kaptak: elkészült a vízi játszótér élményelemekkel, és épült egy, az uniós szabványoknak is megfelelő játszótér. Mindemellett felújították a vizesblokkot.
2014 nyarától: csúszdapark!
A gyerekeknek, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt remek új szórakozást kínál 2014 nyarától a csúszdapark, amely a máshol is megtalálható pályák mellett igazi ritkasággal is várja a vállalkozó kedvűeket, persze csak a nyári szezonban – az üzemelési időszak kezdetéről, befejezéséről, az esetleges speciális üzemelési rendről honlapunkon tájékoztatjuk vendégeinket.
Az egyik csúszda a "Spacehole", az "örvénylő tál". Kilenc méter magasságból indulva egy jó 20 méter hosszúságú csövön keresztül egy nyitott "tálba" érkezünk, ahol, mint az örvénylő vízben, megpördülünk, majd be újra egy csúszdacsőbe, aminek végén a medencében landolunk.
Nagyjából kétszer ekkora utat tehetünk meg a „Blackhole + Up hill flying boats" (magyarul mondhatjuk így: "egy fekete lyuk után hegynek felfelé repülő csónak") kettős csúszdáján. Előbb egy csőben (fekete lyuk) haladunk a csúszógumin, majd kiérve a fényre, az imént szerzett lendülettel felfelé "szállunk", hogy aztán a csúcsról ismét a "vízszintre", a medencébe érkezzünk.
Az igazi újdonság a "Wawe slide", a "hullámcsúszda". Itt is a 9 méteres magasságban lévő, közös indítótoronyból kezdjük utunkat: a csúszógumin lefelé tartva kellő lendületet szerzünk, ami jó magasra felvisz a szemközti íven! Onnan megint vissza, és megint vissza – mindaddig, amíg lassan elfogy a lendület, és az íves csúszda legalsó pontján megállva, szépen kilépünk a szerkezetből...
Szülők, nagyszülők, készüljenek! – ide feltétlenül el kell hozni a gyerekeket, unokákat.
